Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szívecskék Japánért

2012.04.17

 

  Nem sokkal az után, hogy a térbeli szív első változatát meghajtottam, bekövetkezett a szomorú esemény Japánban. Sajnálatomat, együttérzésemet, aggódásomat az országért, az ott élő barátaimért, ismerőseimért az általam annyira kedvelt origamin keresztül tudtam – vagy legalábbis megpróbáltam – kifejezni:

  Ekkor készült a Japán iránti szeretetet kifejező, az ország zászlajából hajtogatott szív.

  Ez után próbáltam a Japán és az origami szimbólumaként ismert darut a szeretet jelképével, a szívvel ötvözni. Nem használtam hozzá ragasztót –a szívet alakítottam úgy, hogy egy része pontosan a daru szárnyába illeszkedjen, abba bele lehessen csúsztatni. A színeket pedig nem kell magyarázni. Ezt az alkotást kapták a Magyar Tudományos Akadémia segélykoncertjén a VIP vendégek és a fellépő Krukon Edit zongoraművész.  A darus szív nem véletlenül lett zöld alapra helyezve, kifejezve ezzel a magyar szolidaritást is.

  Interneten jött a felhívás: „Cheer up Japan!” Ennek keretében főleg szíveket és mosolygós szájat vártak. Mintha nekem találták volna ki… én is megpróbáltam buzdító, lelkesítő, vigasztaló alkotásokat küldeni. 

A fent már említetteken kívül elkészítettem a szíves-lufis vidám japán gyerekes képemet. Már a haj elkészítése sem volt egyszerű, mert az általam eddig kitalált fejformák még feketéből meghajtogatva sem hasonlítottak egy japán gyerekfejre. Végre kitaláltam egy új formát, amivel már elégedett voltam. A neheze ezután jött: a szemek megrajzolása mindig izgalommal jár, mert néha több napi munka tönkremegy, ha a tinta kicsit szétfolyik, ha nem szimmetrikusra sikerül a két szem, ha nem megfelelő távolságra rajzolom egymástól… Sokat tanulmányoztam a neten a japán szemeket, mire a második éjszaka végre elkészült. Ezek után már nem mertem a szájjal próbálkozni, s esetleg két éjszaka munkáját tönkretenni. Megmagyaráztam magamnak, hogy a szem eléggé kifejezi a vidámságot. Ezt azonban csak én gondoltam így. A japánok  azt kérdezték, hogy „hol a mosolygós száj?” „Majd holnap!” –vágtam rá hirtelen. A száj rajzolásától azonban továbbra is tartottam, de sokat gondolkoztam a dolgon.  Aztán egyszercsak „beugrott”: Anika, egyik tanítványom, nagyon hasonlít a meghajtogatott gyerekfigurákhoz: koromfekete haj, frufru, csillogó szemek, és MOSOLYGÓS SZÁJ!!  Ráadásul nagyon szépen és szívesen rajzol… Alig vártam a másnapot:  fehérből meghajtogattam egy babát, amit Anika olyanra színezett, mint Ő maga: volt már mosolygós száj, a ruháján vidám színű szív rajzok… Testvére, aki nagyon szép díszes betűket tud írni, megírta a buzdító, lelkesítő szöveget. A róluk készült fotó a szíves-mosolygós babával és a szöveggel már teljes sikert aratott. Ismeretlen japánok is írtak, köszönték, hogy örömet szereztünk Nekik. Többen beszámoltak arról, hogy Ők hogyan élték meg a borzalmakat.

Mindezek egy fotó-könyvben is megjelentek: 9 fotón szerepel 7 különböző modellem. 

H.Vass Ildikó